A tengerimalac azon szokása, hogy megeszi bélsarának egy részét, az ún. cökotrófot (cecal pellets) természetes és helyénvaló, mert koprofág állat, mint a nyúl. Sose gátoljuk meg ebben, mert e puha széklet - az első emésztés terméke - B-komplex vitaminokban, fehérjében gazdag, a bél baktériumflórája által termelődik a vékony- és a vastagbél határán levő hatalmas vakbélben (cökumban). Az egészen kicsi kölykök kezdetben anyjuk puha bélsarát fogyasztják - ez normál bélflórájuk kialakulását segíti elő -, s egyes tengerimalacok felnőtt korban akár társuk bélsarából is esznek (!). Nagyon fontos szerepe van az emésztésben, és a tengerimalac egészségének megőrzésében.
Idős hím malacnál előfordulhat (kölyöknél és nősténynél nagyon ritkán, mert ezeknél a végbélzacskó jóval kisebb), hogy a végbélnyílás izma nem működik megfelelően, s így a közönséges, végleges ürülék/bogyó (fecal pellets) és a cökotróf (cecal pellets) a végbélben marad, vagy a végbélzacskóba szorul, itt bennreked. Ha nem segítünk rajta, előbb-utóbb elpusztul, mert az elzáródás gátolja a normális emésztési folyamatokat, ugyanakkor a tengerimalac már nem képes elfogyasztani az első emésztésből származó, B-vitaminokban (főleg B12 vitaminban) és aminosavakban, mikroelemekben gazdag székletet sem. Ha ez a(z) (angol nyelven impaction néven ismert) betegség beáll, a következőket minden nap el kell végeznünk: a tengerimalacot fektessük a hátára, a végbélnyílásába nyomjunk egy kevés (!) síkosítót (pl. babaolajat), majd két ujjal a végbélnyílást fogjuk közre és a végbélzacskót szétnyitva ill. enyhén kitűrve annak tartalmát nyomjuk ki, vagy ha kicsit mélyebben van, fültisztító pálcika segítségével, a pálcika végét bentről kifelé mozgatva, tisztítsuk ki. Nagyon óvatosan kell megtennünk, mert e részen a bőr rendkívül érzékeny. Mivel a cökotróf az emésztésben fontos szerepet tölt be, jó, ha a tengerimalac fogyaszt belőle. Ha mégsem, akkor szükségessé válik a B-komplex napi adagolása: naponta 25 mg B-komplex vitamint vízben feloldunk, majd fecskendőből megitatjuk.
|
|
A hím malacot érdemes úgy felemelnünk, hogy egyik kezünkkel a hátsó fele alá nyúlunk, és tenyerünkben egy kis ideig fenntartjuk, mert így egy esetleges elzáródás könnyebben felfedezhető - ilyenkor e helyen általában egy szokatlan keményedés érezhető. |
Ellenőrizzük le: a végbélnyílásánál kissé széthúzva a bőrt a végbélzacskó belsejébe tekinthetünk, normál körülmények között ebben egy fehéres váladék (secum) látható. Ha e helyen sötét csomósodást észlelünk, a tengerimalac segítségre szorul.
Az emésztőrendszer kifogástalan működéséhez szükséges a naponta adagolt friss széna. Ha tengerimalacunk a társa (vagy akár a saját) szőrét rágja, lehet, hogy étrendje rostos anyagokban (cellulózban) szegény. A szőrrágás gyakran unalom vagy rossz szokás következménye is lehet, társas állatoknál a rangsorban magasabb hatalmi helyzetet betöltő egyén a tettes. Ha e hajlam nagyobb méreteket ölt, a szőrrágó "művészt" ajánlott külön tenni.
A vemhességi toxikózis leginkább az elhízott, keveset mozgó nőstényeknél jelentkezik (főleg a forró, nyári hónapokban), az első és második vemhességnél gyakrabban tapasztalható (leginkább a másodiknál). Legtöbbször a vemhesség utolsó heteiben, vagy a szülés utáni 7.-10. napon észlelhető, a tengerimalac csak gubbaszt, nem eszik, nem iszik, szervezetében elszaporodnak a ketontestek, lehelete és vizelete acetonszagú. Számos, eddig kevésbé ismert tényező is hozzájárulhat e betegség kialakulásához. Bizonyos, hogy az elhízás, a stressz (!), a tengerimalac tartózkodási helyének magas hőmérséklete, az étvágytalanság, a mozgáshiány, a víz- és élelemadag korlátozása, a nem megfelelő étrend, a túl nagy számú (!), gyakori fialás jelentősen elősegítik a vemhességi toxikózis kialakulását. Kevés sikerrel gyógyítható, éppen ezért az egyetlen, legjobb megoldás a megelőzés. Mivel a vemhességi toxikózis a forró nyári hónapokban gyakrabban volt tapasztalható, a fedeztetést érdemes úgy beütemezni, hogy a júliusi-augusztusi hónapokban a nőstény ne legyen vemhes. A vemhességi toxikózis egy másik formája a pre-eklampszia (görcsrohamokkal járó toxikózis), az anyaméh érhálózatában a vérkeringés nem megfelelő, ez méhlepényvérzést, üszkösödést okoz. A tünetek itt is hasonlók (étvágytalanság, ketózis).
Szoptató nőstényeknél (ritkán) előfordulhat, hogy a tej a csatornácskákban elzáródik, ilyenkor a nőstény emlőjét gyengén sós, meleg vízzel (felváltva kamillateával is) mossuk meg. Emlőgyulladás esetén állatorvosi vizsgálat ajánlott: az emlő körüli gyenge masszázs, a sárgás színű tej kiürítése, az emlőbimbó lemosása segíthet. Ha a nőstény lázas vagy étvágytalan, állatorvos által felírt antibiotikumos kezelés szükséges (ilyen esetekben a Baytril gyógyszer jó megoldásnak bizonyult).
Ha a nőstény tengerimalac csípő felőli részének egyik vagy mindkét oldalán jelentős szőrhullás (kopaszodás) észlelhető, orvosi kivizsgálásra szorul. Ezen a részen a ritkább szőrzet vagy szőr nélküli terület petefészekciszta keletkezését jelezheti, mely leginkább az idős nőstényeket érinti. Ha ennek jelenléte bebizonyosodik, sebészi beavatkozásra szorul (petefészek és anyaméh eltávolítása). Az olyan legyengült vagy túl idős nőstényt, mely az altatással, sebészi beavatkozással járó veszélyek miatt nem műthető, hormonkezeléssel (HCG - human chorionic gonadotropin) kezelhető. A betegség kivizsgálására, habár költségesebb, az ultrahang a röntgensugárral szemben mindig megbízhatóbb. További lehetséges tünetek: ösztrusz idején túlzott aktivitás (mely gyakran a társ(s)(akk)al szembeni szexuálisan agresszív magatartásban nyilvánul meg), kissé megnagyobbodott és enyhén kérgesedő emlőbimbók, kétoldalt a hasnál enyhén vagy erőteljesen kikerekedő formák, etetésnél válogatós, finnyáskodó magatartás. Jelentős szőrhullás idősebb nőstényeknél egyéb hormonzavarok miatt is jelentkezhet. A hormontermelő szervek megbetegedései miatt fellépő szőr- és bőrelváltozásokról elmondható, hogy bizonyos testrészeken jelennek meg, általában szimmetrikusak, és nem viszketnek.
Nielsen T.D., Holt S., Ruelokke M.L. és McEvoy F.J. kutatók a tengerimalacoknál kialakuló petefészekcisztát vizsgálták. Kutatásuk célja volt, hogy megállapítsák, a kor és a reproduktív státus milyen arányban befolyásolja a petefészekciszta kialakulását, ill. annak méretét. A kutatás 43 tengerimalacra terjedt ki. Ezeket koruk és reproduktív státusuk alapján 6 kategoriába osztották:
- korosztály szerint három kategória - a.) egyévesnél fiatalabb egyének, b.) egy és két éves kor közöttiek, ill. c.) 2 éves kort meghaladottak. Minhárom korcsoportot további két kategóriára osztották: 1.) olyan nőstények, melyeknek egy vagy több vemhessége volt; 2.) és olyanok, melyeket sosem pároztattak. Mindegyik kisállatot klinikailag megvizsgálták, s ugyanakkor ultrahang diagnosztikát is alkalmaztak. A reproduktivitás-történet és a petefészekciszta predominancia, valamint a predominancia, a ciszta mérete és az életkor lehetséges relációinak elemzése lineáris regressziót alkalmazva történt (a vizsgálat egy ún. Mantel-Haenzel analízis alapján készült). A 43 nőstény közül kettőnél (vagyis 4,7%-uknál) szimmetrikus kopaszodás volt észlelhető. A reproduktivitás-történet és petefészekciszta predominancia között statisztikailag jelentős összefüggés a fennmaradó 95%-nál nem (!) volt tapasztalható. Statisztikailag jelentős (!) korrelációt a petefészekciszta mérete és az életkor (P < 0,01), valamint a petefészekciszta predominancia és az életkor között (P < 0,02) találtak (forrás: The Journal of Small Animal Practice, 30 June 2003).
Átmeneti kopaszodás a test egyes részein létrejöhet vemhes vagy szoptató nőstényeknél is. Ennek oka lehet hormonzavar, gyakori fedeztetés (ha ugyanaz a nőstény túl gyakran fial), a magzat méhen belüli gyors fejlődése, genetikai tényezők, hibás táplálkozás, mellékvesék megbetegedései stb. A mellékvesék a többi belső elválasztású miriggyel bonyolult kölcsönhatási viszonyban állnak. Megnövekedett mellékvesék esetén (Cushing-kór) a betegség ultrahang által megállapítható - egy felnőtt tengerimalac egészséges mellékveséi általában kb. 3-4 mm nagyságúak, a megfelelő összehasonlítás végett hasonló súlyú, korú és nemű állatok mellékveséinek ultrahang segítségével való összehasonlítása ajánlott.
A vadonban a nőstény tengerimalacok a szoptatás időszakában néha pici darabon tépdesik a saját szőrüket, ezzel bélelve ki fészküket. Ez az ősi szokás egyes utódokban is fennmaradt. Néha, szoptatás közben akár maguk a kölykök is megtépdeshetik anyjuk szőrét.
Figyelem!
A szokásosnál gyakoribb vakarózás és jelentős szőrhullás (hámpikkely-képződés, savókilépés, pörk), kopaszodás különböző betegségek tünete lehet. Állatorvossal vizsgáltassuk ki, hogy a tengerimalac megfelelő kezelésben részesüljön.
A tengerimalac-fajták legtöbbjére jellemző (genetikai jellegzetesség), hogy füle mögött, viszonylag kis területen (1 - 1, 5 cm) a bőr szőr nélküli (kopasz), esetleg itt-ott néhány szál látható. Ez a terület faggyúmirigyektől mentes, és színes tengerimalacok esetében a pigmentáció e helyen sötétebb, a test többi részéhez viszonyítva. Ha a bőr egészséges, és semmiféle elváltozás nem észlelhető rajta, a kopaszság e helyen természetes (a szőrhiány ebben az esetben nem élősködők általi fertőzés jele).
Vannak tengerimalacok, melyek genetikailag hajlamosak arra, hogy szőrnélküliek (kopaszok) legyenek, s egyes fajtákat, tenyésztés által, egyenesen arra kényszerítettek, hogy kopaszokká váljanak!
Információ a kopaszságot meghatározó génekről: itt.
Honlap: Képek - Skinny és Baldwin tengerimalacok
Tengerimalacnál daganattal igen ritkán találkozunk, inkább a három éven felülieknél alakulhat ki, s legtöbbször jóindulatú (benignus). Leggyakrabban a bőrszöveteken (ritkábban a légzőszerveken) fordul elő, s általában helyben marad, vagyis nem terjeszkedik a szomszédos szövetekbe. Mivel nem rombol, e kóros szövetképlet a tengerimalac életét nem veszélyezteti, ezért idősebb tengerimalacoknál az altatással járó veszélyek miatt az ilyen típusú daganat sebészi eltávolítása nem szükségszerű. Daganat még kialakulhat az emlőn, szaporítószerveken, mirigyeken (pl. adenokarcinóma, adenofibróma), s rendkívül ritkán a vér- és nyirokképző rendszerben (leukémia, más néven fehérvérűség) stb.
Azon faggyúmirigyek, melyek a szőrszálakkal összeköttetésben vannak, a szőrtüszőbe nyílnak. Sejtjei olajszerű váladékot termelnek. Ha e váladék útja valamilyen ok miatt elzárul, daganat keletkezik. E zsírdaganat a test bármely részén megjelenhet (néha akár 2-3 is), gyakrabban a test oldalán és a has tájékán. Könnyen kitapintható. Általában borsószemnyi nagyságú és a mélyebb szövetektől - izomzattól, csonttól - elkülönül, ezektől élesen elhatárolódik. A daganat fejlődését nyomon kell követnünk. Ha nem növekszik (egy hét után sem nagyobb), nem jelent veszélyt, enyhe növekedés esetén azonban káros lehet a környező szövet-elemekre. Forduljunk orvoshoz, a zsírdaganat könnyen eltávolítható/kihámozható. Ha felfakad, a helyet azonnal fertőtleníteni kell, különben gennykeltő baktériumok által megfertőződhet és tályog keletkezhet.
Nyirokmirigygyulladás a nyirokmirigyek fertőzés okozta lobos megbetegedése. A tengerimalacnál általában egy durvább (szúrós) élelem (pl. szénaszál), vagy a bőrön áthatoló, s a mirigyeket érintő (egy másik malac által előidézett) harapás okozhatja.
A szájüreg falán (harapás esetén a bőrön) áthatolva a nyaki- és állalatti mirigyek gyulladását okozza. A gennyokozó baktériumokkal való fertőzés miatt az alsó állkapocs környékén (a nyak tájékán) tályog keletkezik. Néha felszakad, és sárgás-fehéres váladék folyik ki belőle.
Ha ilyen gyulladást észlelünk, forduljunk állatorvoshoz, hogy a tengerimalac a megfelelő kezelést megkapja (ha nem szakad fel, az orvosnak kell megnyitnia, s szabályos időközönként megtisztítania, míg a benne termelődő genny meg nem szűnik). A higiéniai szabályoknak megfelelően kell eljárni, s antibiotikumos kezelést alkalmazni. Súlyosabb esetekben a tengerimalac sebészi beavatkozásra, és intenzívebb antibiotikumos kezelésre szorul. Tudnunk kell, hogy a nyaki- és állalatti mirigyek gyulladása összetéveszthető a daganattal, mivel gyakran igen hasonlóak.
A tengerimalac lába rendkívül érzékeny, nagyon könnyen megsérülhet, ha nem sima felületen tartjuk. Sosem szabad dróthálós- vagy rácsos aljú ketrecbe helyezni, mert az ilyen aljzat miatt talppárnagyulladás vagy talpfertőzés léphet fel (ez a betegség a tengerimalac számára rendkívül fájdalmas). A piszkos, nedves aljzat, a szétkent ürülék akár sima felületen is okozhat különböző fertőzéseket. A magasabb környezeti hőmérsékleten tartott túlsúlyos, vagy keveset mozgó tengerimalacok a legkiszolgáltatottabbak, ezek közül is a vékonyabb talpbőrrel rendelkező egyének, s leginkább az elülső lábaknál (egyiknél vagy mindkettőnél) fordul elő. A baktériumok a sérült bőrön át bejutnak a szervezetbe, a tengerimalac talpa megdagad (esetleg vérzik, elfekélyesedik, vagy kéreg képződik rajta), egyre nehezebben közlekedik, sántít, étvágytalan stb. Kezelés nélkül e betegség legtöbbször halálhoz vezet, ugyanis a fertőzés mélyen a szövetekbe hatolhat, s akár a csontokba (csontvelőbe) juthat. A higiéniai szabályoknak megfelelően járunk el, a talpon a gyulladás helyét fertőtlenítenünk kell, orvos által előírt antibiotikumos kenőccsel kell bekennünk, és szükség esetén kötöznünk, vagy súlyosabb esetekben antibiotikumos kezelést alkalmaznunk, mindaddig, amíg a fertőzés meg nem szűnik, vagy az elfekélyesedett seb be nem gyógyul (néha akár 2 hetet is eltarthat). Az ilyen fertőzés gyakori - legtöbbször elkerülhetetlen - következménye az izületi gyulladás (arthritis). A legfontosabb a megelőzés: sima padlózat, tiszta alom, megfelelő étrend, tágas ketrec, mozgás stb. Nedves, piszkos helyen akár gombás fertőzés is felléphet, ezért a megfelelő kezelést az állatorvos határozhatja meg.
Talppárnagyulladás: Guinea Lynx - Pododermatitis
Egyes tengerimalacoknál a lábak talppárnái mögött (leginkább az elülső lábakon) megkeményedett, vagy akár sarkantyúszerű bőrkeményedés jöhet létre. E keményedés kellő óvatossággal, körömcsipesz segítségével eltávolítható. Ügyelnünk kell arra, hogy ne vágjunk mélyen bele, s utána a helyet mindenképpen fertőtlenítsük le. Ilyenkor különösen fontos a tiszta alom, a megfelelő környezet, mindez a fertőzésveszély (talppárnagyulladás) elkerülése végett.
Bőrkeményedés a talppárnák mögött: Guinea Lynx - Spurs
A diabétesz spontán betegség, a korai stádiumban klinikai tünetek a tengerimalacon nem észlelhetők. A túlzott mennyiségben történő vízfogyasztás, a megnövekedett vizeletmennyiség és/vagy a hátsó részen állandóan nedves (vizelettől átitatódott) szőr olyan tünetek, amelyek orvosi kivizsgálást igényelnek. Tudnunk kell, hogy ezek a szimptómák húgyhólyaggyulladásnál, veseproblémáknál (egyes esetekben Cushing-kórnál) is jelentkezhetnek (!). Gyorsan kialakuló szürkehályog észlelésekor szintén felmerülhet a cukorbetegség gyanúja. A vizelet normál körülmények között nem tartalmaz glükózt, ha vizeletében cukor jelenik meg, ez anyagcsere-zavarra utal. A Glibenclamide gyógyszer (szájon át szedhető vércukorcsökkentő tabletta) és a megfelelő diéta segít, mivel a tengerimalac legtöbbször 2. típusú (!) diabéteszben szenved. Egyeseknél a gyógyszeradag egy idő után a felére csökkenthető, vagy teljesen megszüntethető.
Diéta: a tengerimalacnak jelentős mennyiségű szénát kell fogyasztania, az étrendből a zsíros magvakat (kukorica, napraforgó) teljesen ki kell zárnunk, kevesebb zöldfélét, és még kevesebb (!) gyümölcsöt adnunk. Magas cukortartalma miatt banánt és szőlőt a beteg tengerimalac ne kapjon. Fontos: Az angol CCT (Cavy Cambridge Trust in the UK) kutatásai szerint az olyan élelem, amely mesterséges színezőanyagot (!) tartalmaz, tengerimalacoknál okozhat cukorbetegséget, ezért ilyen élelmet tengerimalacnak NE adjunk.
Kapcsolódó link: Hazel and Ginger - Diabetes Treatment
Abnormalitások
Rokon- ill. beltenyésztést az állatnemesítők azzal a célzattal végeznek, hogy ezzel a homozigótaság eléréséhez közeledjenek. Közeli rokonok párosításánál nagyobb valószínüséggel születnek homozigóta egyedek. A nemesítő gének összekerülése az adott fajta nemes sajátságainak fenntartását és tisztaságát biztosítják, e gének mellett azonban olyan recesszív gének is kifejeződésre juthatnak, amelyek leromláshoz vezetnek. A természetben a szelekció által megnő azon gének gyakorisága, amelyek a szervezetet képessé teszik a lehető legtöbb utód létrehozására. A vadonban az alfa hím a csapatban lévő szexuálisan érett alacsonyabb rangú hímmel szemben intoleráns. A dominancia és a küzdési képesség nemcsak szexuális sikerhez vezet, de a beltenyésztés elkerülését is segíti.
Beltenyésztésben előforduló leggyakoribb rendellenességek: állcsontproblémák, fogtúlnövés, szürkehályog, gyenge immunrendszer, lecsökkent általános életerő, magas fiatalkori mortalitás. Viszonylag ritkábban előforduló fejlődési rendellenesség a dongaláb, mely a láb veleszületett helytelen állásában nyilvánul nem. Hasonló, a valódi dongalábbal könnyen összetéveszthető deformitás a méhen belüli elhelyezkedési szabálytalanság miatt fellépő lábprobléma, mely könnyen kezelhető. A szülés utáni első napokban a kölyök szervezetében az anyai lazító hormonok még magas szinten megtalálhatók, ezért a torzulás megfelelő gyengéd masszírozással könnyen korrigálható. Ha szükséges, a deformált lábat néhány napra mikropórusos műanyag sínbe helyezhetjük.
Ritkán (!) előforduló genetikai rendellenességek:
- szaruhártya (cornea) rendellenességek;
- törpeség: a növekedési rendellenességet egy recesszíven öröklődő, fejlődést gátló szubletális gén okozza.
- veleszületett paralízis;
- polidaktilia (sokujjúság): Heterozigóta formában (Px/+) pentadaktilia, az ötödik ujj azonban csökevényes (nem foglal csontot magába). Homozigóta formában (Px/Px) a sokujjúság extrém formákat ölt (tíz-tíz ujj a végtagokon), emellett egyéb rendellenességek is jelentkeznek (csont- és zsiger-anomáliák), ezért a halálozási arány már a korai időszakban rendkívül magas.
- szexuális hypogenesis;
- abnormális izomrángások és táncoló viselkedés. A táncoló, illetve körbeforgó viselkedést két, egymástól független mutáns gén okozza: wz (waltzer mutáció) - dominánsan öröklődő rendellenesség, homozigóta formában letális. A születésnél még normál állapotban lévő Corti-szerv sejtelemei sorvadásnak indulnak, a cochlearis neuron elsorvad. wtz - recesszíven öröklődő rendellenesség, a Corti-szerv, a cochlearis neuron és a ganglion spirale sejtek fokozatos degenerálódása halláskárosodásban, egyensúlyzavarban, fejrángásban nyilvánul meg, s ahogy a tengerimalac előrehalad a korban, e rendellenességek mind erőteljesebbé válnak.
Fontos!
Ha a tengerimalac az utolsó étkezéstől számított 6-12 óra alatt nem fogyaszt élelmet, étvágytalansága betegség jele. Az idő múlásával állapota egyre rosszabb lesz, s kezelés nélkül elpusztul. Még azon a napon, vagy lehetőleg minél hamarabb vigyük állatorvoshoz, hogy megkapja a megfelelő kezelést.
Az egészséges tengerimalac gyomra sosem üres. Ha beteg, és egyedül nem eszik, nem iszik, fecskendővel kell etetnünk, itatnunk!
A fecskendővel való etetés, itatás csak részmegoldás, ugyanis előfordulhat, hogy a tengerimalac puffadt, bélcsavarodása van stb. Az orvosi vizsgálat a megfelelő kezelés végett feltétlenül szükséges. Puffadás esetén a metoclopramide (Reglan) gyógyszer segít, mivel a felső tápcsatorna perisztaltikáját fokozza, így a béltartalmat (a bélben felgyülemlett gázt) továbbítja. A metoclopramidkezelés időtartamát az állatorvos állapítja meg. Naponta 2-szer vagy 3-szor adható, a napi dózis tengerimalacnál 0,5 mg/ttkg. A bőr alá beadható injekció hatásosabb, mint az orálisan adagolható gyógyszer.
Egy felnőtt tengerimalac napi folyadékszükséglete kb. 75 ml, a táplálékban található folyadékmennyiségtől, a környező hőmérséklettől, páratartalomtól függően. Napi élelemfogyasztása kb. 6 gr táplálék 100 gr testtömeghez számítva.
Ha nem etetjük és itatjuk fecskendővel, a beteg tengerimalac elpusztul, mert:
- az emésztőrendszere károsodik
- ezáltal a táplálkozáshoz szükséges (B-komplex vitaminokat is termelő), hasznos baktériumok elpusztulnak
- megfelelő emésztés nélkül a tengerimalac szervezete nem termel táplálék-kiegészítő B-komplex vitaminokat, és így vitaminhiány jelentkezik.
A tengerimalac fecskendővel való etetése türelmet és időt igényel! A tengerimalacnak nyugodtnak kell lennie és egyedül nyelnie. Stressz hatása alatt megfulladhat.
Fontos! A tengerimalac képtelen hányni. A gyomorszájat képező cardia-sphincter - a nyelőcső és gyomor között elhelyezkedő izomgyűrű - megakadályozza a gyomor tartalmának visszafelé történő áramlását. A tengerimalacnál e zárógyűrű rendkívül nehezen (!) nyílik meg. E kisállat idegrendszerében az a központ, melynek izgatása hányási ingert válthatna ki, nincs jelen. Amit egyszer lenyelt, az már csak a végbelén keresztül távozhat.
Hogy étvágyát ösztönözzük, naponta legalább 3-4 alkalommal etessük, így megmenthetjük az életét.
A tengerimalac súlyától függően napi 75-120 gr vitaminozott lucerna-, vagy egyéb granulátumot (speciális tengerimalac-tápot) porrá őrlünk. Egy étkezésre kb. 20 gr őrölt tápot kevés vízzel (ha mód van rá, vörösáfonya levével) péppé keverünk. Ezt egy nagyobb műanyag fecskendőbe tesszük, (erre a célra a 3 ml-es, vagyis a 3 köbcentiméteres [cc] fecskendő a legalkalmasabb). A fecskendő kúpos részét (a tű illesztésére szánt részt) használat előtt levágjuk, hogy a hengerbe feltöltött pasztaszerű táplálékot megfelelően adagolhassuk.
Hogyan etetünk fecskendő segítségével?
Mindig a tengerimalac egyéniségéhez, szokásaihoz igazodunk, egyik akkor nyugodtabb, ha mellünkre helyezzük, a másik inkább az ölünkben ülne szívesen, de akad olyan is, amely akkor érzi biztonságban magát, ha lábaival kemény felületen állhat. Bármely módszert is alkalmaznánk, a tengerimalacot sosem fordítjuk az oldalára vagy a hátára, ülő vagy álló helyzetben kell ennie. Egyik kezünkkel a mellkasa alá nyúlunk (így ülő vagy álló pozícióban marad), közben a másik kezünkben tartott fecskendővel a metszőfogakat (az elől elhelyezkedő fogakat) oldalról gyengéden szétnyitjuk, s ha rágni kezd (a fecskendő végét harapdálja/rágja), a táplálék egy részét lassan a szájába juttatjuk. Ha már nem rág, megállunk, majd kis idő múlva, a fecskendőt megmozgatva újra rágásra késztetjük (amíg szájával rágó mozgásokat végez, addig nyel is), s így etetjük.
Itatásra és orvosság adagolására az 1 ml-es (1 ml=1 cc) fecskendő használata ajánlott.
Ha a tengerimalac egészségi állapota ezt megengedi, később minél kevesebb levet (vizet) adagoljunk a masszába, hogy a tengerimalacot rágásra késztessük. Az őrölt tápba ilyenkor keverhető reszelt alma, reszelt répa, nagyon apróra vágott gyermekláncfű vagy petrezselyem zöldje, répa leve, alma leve stb. Tápláléka rostos növényeket tartalmazzon, mert a rágás serkenti az emésztést, és igénybe veszi a fogakat, ami a tengerimalacnál nagyon fontos!
Lehetőleg mellőzzük a kereskedelemben kapható, csecsemőknek szánt eledelt (baby-food). Ilyen, növényi tartalmú készítményeket csak akkor használjunk (1/4 kapszula Lactobacillus acidophilusszal - gyógyszertárban kapható termék - és 50 % szőlőcukorral keverve) ha képtelen rágni. Utána, minél hamarabb, de FOKOZATOSAN térjünk át a rostokban gazdag táplálék adagolására, hogy a tengerimalac gyomra és belei átálljanak a rostos élelem fogyasztására.
A tengerimalacot etessük és itassuk naponta kb. 4-6 alkalommal, mindezt csak addig, amíg egyedül nem eszik, iszik. A fecskendővel való etetés, itatás önmagában nem elegendő a tengerimalac gyógyulásához. A gyógyításhoz állatorvosi kezelés szükséges.
Fontos!
Minden egyes étkezésnél kínáljuk meg friss zöldfélével, szénával, tápféleséggel (magkeverékkel), vízzel, hiszen célunk az, hogy egyedül, segítség nélkül egyen és igyon!
Ebben az időszakban tegyünk alvóhelyére törülközőt (a tengerimalac is kedveli), így könnyebben ellenőrizhetjük vizeletét és székletét.
Ha antibiotikumos kezelést kap, a bélflórák regenerálására ajánlott Probios vagy más gyógyszer (esetleg natúr joghurt) adagolása.
Kérjük az állatorvos segítségét a napi C-vitamin és B-komplex adagolásában is. Egy beteg, ideiglenesen fecskendőből táplálkozó tengerimalac napi vitaminszükséglete kb. 30 mg C-vitamin és 10 mg B-komplex. A gyógyszert ajánlatos kevés vízben feloldani, majd fecskendővel kissé mélyebben - óvatosan - a szájába nyomni, így biztosabb, hogy lenyeli. Ha mégsem hajlandó elfogadni, ölünkbe kell vennünk, háttal felénk tartva egyik kezünkkel állkapcsát és elülső lábait szorosan közre kell fognunk, a fecskendőt a szájához vinnünk, s amikor a fecskendő végét rágja, a gyógyszert a szájába kell nyomnunk. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, fejét nagyon szorosan kell tartanunk (mint a satuban), hogy ne tudja elmozdítani.
Ne feledjük, hogy napi folyadékszükséglete a táplálékban lévő folyadékkal együtt lesz kb. 75 ml. Ennek, s a környezeti hőmérsékletnek, páratartalomnak függvényében határozzuk meg napi ivóvízadagját.
Ha tengerimalacunk beteg, állatorvosi kezelésre szorul. Ha indokolt az antibiotikumos kezelés, ennek adagolását, mennyiségét csak állatorvos határozhatja meg. Egyes antibiotikumok a tengerimalac számára mérgezők.
Tengerimalacnál alkalmazható antibiotikum-készítmények (csak állatorvosi előírás szerint, mert a nem megfelelő adagban történő kezelés rendkívül veszélyes!):
Baytril (Enrofloxacin) – csak felnőtt tengerimalacoknál alkalmazható (a növekedésben levők nem kaphatnak!)
Bactrim, Tribissen – megfelelő mennyiségben kölyök és növendék tengerimalacoknak is adható
Cloramphenicol palmitate
Cloramphenicol succinate
Sulfamethazine*
Cefaloridin
*natúr gyümölcslével keverjük, így kesernyés íze kevésbé kellemetlen a tengerimalac számára
Fontos:
· Kezelés alatt a tengerimalac életében ne történjen lényeges változás, mert ez stresszt eredményezhet, mely antibiotikumos kezeléssel társítva romboló (destruktív) hatású.
· Ebben az időszakban étrendje leginkább friss szénából álljon az emésztőrendszer egyensúlyának fenntartása céljából.
· A bél baktériumflórájának védésére kapjon Probios, BeneBac, LactoBac vagy egyéb készítményt, ha ez indokolt.
· A tengerimalac számára fenntartott hely szobahőmérsékletű (kb. 16-20 C0) legyen.
· Ebben az időszakban diétájába nem vezetünk be új, ismeretlen élelmet.
· Hasmenés esetén jelentősen csökkentjük (esetleg átmenetileg megszüntetjük) a zöldfélékkel, gyümölcsökkel való etetést. Ilyenkor a széna fogyasztása rendkívül fontos.
· Ha kezelés alatt a tengerimalac állapotában szokatlan változást észlelünk, forduljunk állatorvoshoz.
Tengerimalac számára mérgező vagy rendkívül veszélyes antibiotikum-készítmények:
Penicillin bármilyen formában, Amoxicillin (Clavamox), Eritromicin, Lincocin, Lincomycin, Streptomicin, Ampicillin, Cephalexin (Cefadroxil), Clindamycin, Bacitracin és ezek származékai. Ezek az antibiotikumok a tengerimalac bélflóráját károsítják, és visszafordíthatatlan, végzetes hasmenést okoznak, vagy végzetes allergiát idéznek elő.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
