Etetés

Általános takarmányozás:
A tengerimalac, kizárólag csak növényi anyagokkal táplálkozik. Az állatnak adhatunk, a természetes eleségén kívül, mint a száraz fű, és a széna, almát és egyéb lédús gyümölcsöket, és egyes zöldségeket. A takarmány összetételében, legalább 15%-os rosttartalom a kívánatos (széna). Kerüljük a permetszer, és a baktériumokkal szennyezett, a magas nitrát, és keményítő tartalmú zöldeleségeket. A tengerimalac elegendő, lédús takarmány mellett, nem igényel nagyobb mennyiségű ivóvizet, csak akkor ha száraz, pelet takarmányt (specifikus száraztáp), és szénát etetünk vele. Egy tengerimalac, minimális folyadékigénye naponta 100 ml/testkilógramm. Ennek a mennyiségi igényét emelheti, többek között, az adott légtér magasabb hőmérséklete, és a vemhességi állapot is. Az emberszabásúak, köztük mi, egy gyümölcsevő denevérfajta, és a tengerimalac nem képes szintetizálni a C vitamint, ezért a rendszeres pótlása, még a zöldeleség adása mellett is indokolt.

Emésztés:
Egy kifejlett egyed emésztési traktusa, megközelíti a kettő métert. Az egészséges állat bélcsövében élő Gram pozitív coccusok és a Gram negativ anaerob bakteriumok, mint a Clostridiumok és az Escherichia coli, egyensúlyban vannak és a bél normális működését biztosítják. Ez teszi lehetővé, hogy az állat meg tudja emészteni a növényi rostokat (celuloz) A bélflórának ez az egyensúlya takarmányváltozáskor vagy mérgezéskor felborul, és túlsúlyba jutnak a coliform csirák, amelyek által termelt toxinok helyileg a belet izgatják és fokozott működésre késztetik (bélgyulladás, hasmenés), általánosan felszívódva pedig toxsemiás shockhoz (rángás, bénulás, koma) vezetnek. A vegyszerek, és antibiotikumok közül különösen azok veszélyesek, melyek csak Gram pozitív baktériumokra hatnak. Ha ezek az anyagok szájon át kerülnek be a szervezetbe, elsőnek, közvetlenül helyileg, a bélben fejtik ki hatásukat. A bél baktériumflórájának egyensúlyának felborulása, gyakori halálok, amely takarmányváltozáskor is bekövetkezhet. Jellemző példa erre, ha az állatnak fokozatos átmenet nélkül adnak nagy mennyiségű zöldtakarmányt (pl.: vizes fű, káposztafélék).

A helytelen takarmányozással, bekövetkező betegségek:
Étvágytalanság névvel jelöljük azokat a kórképeket, amelyeknél a takarmány visszautasítását tapasztaljuk, és ennek az okát, nem mindig ismerjük pontosan. A bélgyulladásnál a híg bélsár ürítést, rendszerint, ezt a belek felpuffadása előzi meg, továbbá a lázas állapot, és ezért alakul ki az étvágytalanság, további következménye a fogtúlnövés lehet. A fogcsúcsképződésnek is, legtöbbször fiziológiai oka van. A tartós hasmenéssel járó erőlködés, a tengerimalacon, ritkán, a végbél előeséséhez vezethet. Talán a leggyakoribb panaszt, a bélgyulladások jelentik, amelyet, átmenet nélküli takarmányváltozások, esetleg, vegyszerek, és gombatoxinok, a nem megfelelő antibiotikumok, vagy kórokozó baktériumok váltanak ki. Utóbbiaknál, így Salmonellák, Pasteurella multocids, Yersinis pseudotuberculosis okozta fertőzések. A Yersinie pseudotuberculosis a madarak vagy a rágcsálók ürülékével, takarmányok közvetítésével kerül a szervezetbe. A megbetegedésnek csak egyik tünete a bélgyulladás. Gyors lefolyás esetén, 4-12 óra, orvosi beavatkozás mellett is 1-2 napon belüli elhulláshoz vezethet. Gyakoribb azonban, hogy a betegség lassúbb lefolyású és, a bélgyulladás kialakítása mellett a baktériumok az egyes nyirokcsomókban tartósan megtelepedve azok tályogszerű beolvadását hozzák létre. Gyakori a fogak rendellenes kopásából eredő lesoványodás és leromlás. A tengerimalac metszőfogai és zápfogai állandó növekedésben vannak. A metszőfogak hiányos kopása és meghosszabbodása rögtön szembetűnő, de vannak esetek, amikor a kórképet a zápfogak túlnövése váltja ki. Ínygyulladás rendszeres kísérője a fogkopási rendellenességnek, de a C vitamin hiánya esetén is kialakulhat ez. Különleges formáját látjuk, főleg akkor, ha az állatok bőr-, és szőrbetegségek következtében erősebben hullajtják a szőrzetüket, ezért többet nyalakodnak és a szájüregbe jutott szőr, a fog, és a foghús közé beékelődhet. A bekövetkező Ínygyulladás következtében, fájdalmassá teszi számára a rágást, nem eszik, és ennek következményekét, a kondíciója leromlik, és elpusztul. Hasonló problémát idézhet elő a napraforgó héja, és egyes nem emészthető anyagok is. A C-vitamin, és a kalcium hiányának egyéb tünetei is mutatkozhatnak a fiatal állatokon, gyakoriak a csonttörések, és az állatok sántítanak, vagy a hátsó lábuk részlegesen, vagy teljesen lebénul, esetleg spontán vérömlenyek jönnek létre.