Nagyon sok betegség megelőzhető néhány alapszabály betartásával.
Az étvágytalanság számos betegség tünete, és igen súlyos következményekkel jár, hiszen 16-20 óra elteltével beindul egy májkárosodási folyamat (ketózis*), s így állapota egyre jobban romlik.
|
Ha levert, és nem mutat érdeklődést az élelem iránt, állatorvos kezelésére szorul. Fontos, hogy a betegség tüneteit idejében észrevegyük. E kisállatokra jellemző, hogy megpróbálják elrejteni betegségüket, ez a viselkedés ösztönös és a túlélést szolgálja - a vadonban a beteg állatot a ragadozók hamar felfedeznék. Ha a betegség gyanúja (!) fennáll, vigyük orvoshoz, mert lehet, hogy a nyilvánvaló tünetek jóval később jelentkeznek.
|
* A szervezetnek szüksége van szénhidrátokra (energiaforrás), ha a tengerimalac nem fogyaszt élelmet, a testében elraktározódott zsír kezd lebomlani. Fokozott zsírlebontásnál, mivel nincs elegendő cukor a zsírsavak tökéletes elégetéséhez, ezek nagyrészt ketontestként hagyják el a májat. A szervezetben felszaporodva annak vegyhatását a savas irányba tolják (a vér ph-ját csökkentik), ami súlyos következményekkel jár. Mindez a vemhességi toxikózisnál lejátszódó folyamathoz hasonló, de ebben az esetben nem annyira gyors és súlyos, ha idejében segítséget kap (állatorvosi kezelés, glükóz adagolása, fecskendő v. kiskanál segítségével történő etetés), megmenthetjük életét.
A tengerimalac - növényevő lévén - a nap legnagyobb részét rágcsálással és táplálék után való kutatással tölti, mivel a vadonban magas rosttartalmú növényeket fogyaszt, ez emésztőrendszere működését serkenti, általa a bél izommozgásai élénkebbé válnak. A bél perisztaltikus mozgása továbbítja a béltartalmat (széklet, bélgáz). Ha étvágytalan, s több idő is eltelik úgy, hogy nem fogyaszt élelmet, vagy étrendje rostokban szegény (pl. túl kevés szénát kap), ezek a mozgások nincsenek (megfelelően) serkentve. Ha hiányzik az inger, a bélben pangás áll be, ez hasmenéshez, bélelzáródáshoz (ileus) és/vagy a bélflóra működésének károsodásához vezethet. A tengerimalac természetes bélflóráját számos baktériumfaj alkotja. Az egészséges bélflórát védő bélbaktériumok dominálják, ezek megakadályozzák a patogén baktériumok (Clostridium, E. coli) elszaporodását. A normál flóra baktériumok érzékenyek, számuk különböző hatásokra (ilyen a stressz, a nem megfelelő étrend, antibiotikumos kezelés, különböző toxinok, bakteriális-, vírusos-, gombás- vagy protozoá-fertőzések, emésztési zavarok stb.) csökkenhet, és a bélflóra működésének károsodásához vezethet. A piszkos és/vagy fertőzött zöldfélék (pl. a felületesen megmosott saláta), a fertőzött vagy poshadt víz, a romlott/penészes eleségek fogyasztása során kórokozók jutnak a bélcsatornába, ott elszaporodnak, és hasmenést okoznak. Átmenetileg mellőzzük a zöldfélék és gyümölcsök etetését, csak szénát adjunk a tengerimalacnak. Minél hamarabb vigyük orvoshoz, különben gyorsan kiszárad, és elpusztul.
Ha a hasmenés antibiotikummal való kezelés során alakult ki, azonnal forduljunk állatorvoshoz, hogy a bél baktériumflórájának visszaállításához szükséges kezelést megkapja. Ebben az időszakban, ha egyedül nem iszik, fecskendővel kell itatnunk. Kis szőlőcukrot is keverhetünk a vízbe. Ha nem eszik, fecskendővel kell etetnünk.
Tengerimalacok esetében székrekedéssel ritkán találkozunk. Ha széklete nagyon száraz (gyakran összeragadva, csomókban távozva) vagy egyszerűen nincs széklete, természetes kezeléssel próbáljuk orvosolni. Ilyenkor alma héját, gyermekláncfüvet (ha lehet, levét) adjunk neki, korlátozzuk a szénával való etetést, s ha ez sem segít, kérjük az állatorvos segítségét.
Bejárt területén - a helyiségben vagy a kerti kifutóban - a tengerimalac ne jusson mérgező növényhez (dísz- ill. egyéb ilyen növényekhez). A mérgező növényeket az állatok általában kerülik, egyesek azonban - főleg a fiatal, a kíváncsi állatok - késztetést érezhetnek arra, hogy megkóstolják, rágják. Nagyon fontos tehát, hogy állataink ne jussanak semmi mérgezőhöz. Ha baleset folytán ez mégis bekövetkezne, azonnal forduljunk orvoshoz. Mérgezés esetén a tünetek a következők: remegés, megváltozott (túl szapora vagy túl gyenge) légzés, esetleg nyáladzás, izomrángás, gyenge vagy szapora pulzus, görcsök, majd bénulásos tünetek. Szájon keresztül végbemenő, organikus eredetű mérgezés esetén az idejében beadott széntabletta (Carbo activatus tabletta) életet menthet, aktív felületével a bélcsatornába került méreg-anyagokat megköti és így hatástalanítja azokat. 100 mg orvosi szenet vízzel felengedünk és a metszőfogakat - az elől elhelyezkedo fogakat - oldalról gyengéden szétnyitva fecskendővel beadjuk, utána a kisállatot meleg helyre tesszük és sok szénával, friss vízzel ellátjuk. Kb. félórával-egy órával később, szintén fecskendővel a tengerimalacnak 2 ml parafin olajat adunk, hogy a megkötött méreg kiürülhessen szervezetéből. A tengerimalac biológiai sajátosságai olyanok, hogy képtelen hányni, ezért hányást kiváltó gyógyszert neki sose adjunk.
A meghűlés tünetei: a szem váladékának szaporodása s ennek szem körüli megjelenése kéreg formájában, gyakori tüsszentés, orrváladék szaporodása, az orr nyálkahártyájának duzzadása, nehéz, sípoló légzés, légcsőhurut. Könnyen összetéveszthető az allergiával, melynek tünetei hasonlók. Azonnal forduljunk orvoshoz! Az alapos kivizsgálás feltétlenül szükséges, egyedül az orvos állapíthatja meg, hogy e tüneteket légúti fertőzés okozza, vagy allergia áll fenn. Meghűlés esetén a tengerimalac állapota gyorsan (!) romlik, és a betegség végzetessé válhat számára. Egyes esetekben a hirtelen halál beállhat anélkül, hogy a betegséget előzmények, tünetek jeleznék. A stressz, az egyoldalú/hiányos táplálkozás, a hőmérséklet hirtelen változása, az idejében le nem cserélt alom, a nedves fekvőhely/környezet, a zsúfoltság mind olyan tényezők, melyek a tengerimalac szervezetének ellenállóképességét csökkentik, s a kisállatot a betegségre fogékonnyá teszik. A tengerimalacnál fellépő légzési zavarokat legtöbbször baktériumok okozzák (leggyakrabban a Streptococcus pneumoniae és Bordetella bronchiseptica törzsek). Megtörténhet az is, hogy a szimptómák kezelés hatására megszűnnek, de a tüneteket okozó baktériumok továbbra is jelen vannak. A B. bronchiseptica kórokozó egyes fajoknál** tünetmentesen is jelen lehet, esetleg enyhe klinikai tünetekkel jár.
** A nyúl és a patkány e baktérium potenciális hordozója lehet. Ha ilyen állataink vannak, ezeket nem tanácsos a tengerimalacok közvetlen (!) közelébe vinni, ketrecüket a tengerimalacok ketrecének közvetlen közelébe helyezni, mert egy lehetséges fertőzés a tengerimalacra (!) nézve végzetes lehet (a kórokozó tüdőgyulladást vagy egyéb szövődményeket - pl. középfülgyulladást - okozhat, vemhes nőstényeknél koraszülést, vetélést idézhet elő, gyengébb kölyköknél pedig különösen veszélyesnek bizonyulhat).
Ha betegek vagyunk, a kisállattal való kontaktust csökkentsük minimálisra, és etetés előtt mossunk kezet.
Allergiát s a vele járó gyakori tüsszentést, orrváladék-szaporodást leggyakrabban az aromás forgács, poros széna (egyes tengerimalacoknál bizonyos szénafajta) okozhatja.
A tengerimalac nehezen viseli el a magas környezeti hőmérsékletet. Ha nyáron kerti kifutóba helyezzük, ügyeljünk arra, hogy lakhelye mindig árnyékban legyen, különben a tűző napon hőgutát kaphat. Forró nyári napokon helyezzük minél hűvösebb helyre (pl. lakásba). Ha a helyiség hőmérséklete magas, felváltva 2-2 darab, vízzel félig megtöltött, s mélyhűtőben lefagyasztott műanyagpalackot tegyünk a ketrece fölé, így teremtsünk számára minél megfelelőbb környezetet. A hőgutát (a test túlhevülését) bizonyos szimptómák előzik meg: a tengerimalac nyugtalan, le-föl járkál, hűvösebb helyet keresve minduntalan hasra fekszik, rendkívül izgatott, majd súlyosabb esetekben járása ingadozóvá válik, képtelen felemelkedni, légzése szaporább és felületesebb lesz, érverése alig érezhető stb. Ha ezek a tünetek bekövetkeznek, azonnal segítenünk kell rajta, különben elpusztul. Hogy testét lehűtsük, a tengerimalacot tegyük egy hideg vízbe mártott (kicsavart) törülközőbe, vagy kezünket vízbe mártva nedvesítsük át a szőrét, s legyen olyan helyen, ahol jár a levegő (pl. kissé távolabb a ventillátortól). Ugyanakkor szervezetét rehidratálnunk kell, vagyis gondoskodnunk kell folyadékveszteségének pótlásáról is (súlyosabb esetben orvoshoz kell vinnünk).
Az egészséges tengerimalac vizelete kissé tejszerű. Ha ennek fehér lerakódása száradás után túl hangsúlyozott (tesztelhetjük kartonpapíron), veseproblémák jele lehet. A lucerna sok kalciumot tartalmaz, ezért az egészséges tengerimalacnak ritkábban adunk.
A kissé rózsaszínű vagy véres vizelet (előfordul, hogy a tengerimalac vizelés közben felsír) vesekövek jelenlétének, húgyhólyaggyulladásnak (felfázás, fertőzés), gyakran akár szívműködési problémáknak a tünete. Szívműködési problémák akkor jelentkeznek, ha a beteg vese ellenállást fejt ki a vérárammal szemben, s így a szív fokozott munkát végez, hogy a beteg vesén áthajtsa a véráramot (szívizomtúltengés, szívtágulás). Vesekövek képződése genetikai tényezők eredménye is lehet. A petrezselyem zöldje, a kukorica zsenge bibeszálai (kukoricabajusz) kitűnő vizelethajtók. Ha tehetjük, időnként áfonyalevet is adhatunk, vagy tőzegáfonya-koncentrátumot tartalmazó kapszulás kezelést alkalmazhatunk. Húgyhólyaggyulladás (cystitis) nőstényeknél gyakrabban jelentkezik, mivel húgycsövük jóval rövidebb, mint a hímeké. Ha a nőstény külső nemi szervén (a vulván) gyulladást észlelünk (néha az égő, kellemetlen fájdalom miatt a nemi szervét nyalja), e testrészét körömvirág-olajjal kenjük be. A kenőcs a gyulladást csökkenti, s így a viszketést, fájdalmat enyhíti. Egyes növények (pl. a cékla) megfestik a tengerimalac vizeletét és a vérvizelés látszatát keltik. Ritkán a tengerimalac bejárt területén vizelet vöröses színű nyomai fedezhetők fel anélkül, hogy beteg volna (ez inkább kölyköknél fordulhat elő). Ha vizelete nagy töménységben tartalmaz sókat, a szervezetből távozó felesleges sók kicsapódnak és az almon nyomot hagynak.
Fülgyulladásnál a tengerimalac kissé oldalra hajtja fejét, nehezebben jár-kel. A fülgyulladás igen fájdalmas és veszélyes (!) a tengerimalac számára, ezért orvosi kezelésre szorul (ilyen esetben hatásosnak bizonyult a fülbe csepegtetett Tresaderm). Hallójárat gyulladást egyes esetekben fülatkák is okozhatnak.
Étvágytalanság, testsúly csökkenése, hasmenés, izületi fájdalmak, levertség, jelentős szőrhullás C-vitamin hiányát jelzi. Ilyenkor durvább lesz a szőre, fájdalmat érezhet, ha hozzáérünk (felsír), esetleg képtelen saját testsúlyát fenntartani. Azonnal forduljunk orvoshoz, a skorbut megfelelő kezelés nélkül halálhoz vezet. A felépüléshez legalább egy hét kezelés szükséges. A növekedésben lévők, a vemhes és a szoptató nőstények a veszélyeztetettebbek, mivel ezek C-vitamin-szükséglete jóval magasabb. A stressz alatt lévő és fertőző betegségekben szenvedő tengerimalacok szintén több C-vitamint igényelnek.
Fogak túlnövése esetén a tengerimalac érdeklődik az élelem iránt, csipeget belőle, azonban képtelen elfogyasztani, esetleg elvesztheti étvágyát is. Egy másik jelentkezhető tünet a nyáladzás, egyes esetekben harapdálás, ideges rágás. Testsúlya fokozatosan csökken, állapota napról-napra romlik, végül elpusztul. A fogtúlnövés legtöbbször a nem megfelelő étrend eredménye, ritkább esetben genetikai okokra is visszavezethető. Ha örökölt betegségként jelentkezik (a 2 évesnél fiatalabb egyedeknél valószínűbb a genetikai tényező), élete végéig időszakonkénti vágást igényel. A megnőtt fogak akadályozzák a táplálkozásban. Fontos, hogy e betegséget idejében felismerjük, hiszen az étvágytalanság vagy nyáladzás más betegség tünete is lehet (pl. nyáladzás vemhességi toxikózis, túlhevülés esetén szintén észlelhető). Fogtúlnövés jelentkezhet akkor is, ha az alsó és felső állkapocs rágáskor nem megfelelő módon ér össze, s a fogak e rendellenesség miatt nem kopnak megfelelően, vagy ha az alsó állkapocsban elhelyezkedő fogak befelé nőnek, mintegy „hidat képezve” a nyelv fölött, a felső állkapocsban lévő fogak pedig kifelé nőnek, meggátolva a rágást és a nyelést. Ez néha állkapocs- vagy fogínygyulladással, egyéb komplikációkkal is járhat. Metszőfogak túlnövése esetén tehát a zápfogak ellenőrzése is kötelező! A tengerimalac kiszáradását és állapotának leromlását megelőzhetjük, ha fecskendővel itatjuk, etetjük, és MINÉL HAMARABB orvoshoz visszük! A metszőfogak vágása egyszerű, a zápfogak viszont nehezebben érhetők el. Napjainkban, számos nyugati országban speciális műszert használnak, melynek segítségével a száj nyitva marad, így a tengerimalacot nem szükséges altatni.
(lásd: Guinea Lynx - Malocclusion)
A tengerimalacok elülső fogainak hossza egyénenként változó. Ha az egyéni jellegzetességeket nem vesszük figyelembe, lehet, hogy a hosszabb metszőfogat - amely az adott malacnál éppen a megfelelő rágást biztosítja - mi fogtúlnövésnek véljük (és feleslegesen rövidebbre vágatjuk). Fogtúlnövés gyanúja esetén a tengerimalac legjobban úgy monitorizálható, ha gyakrabban mérjük testsúlyát.
Ha egyik vagy másik metszőfogból (az elöl elhelyezkedő fogak egyikéből) egy darab letörik, néhány nap alatt visszanő, nem okoz kellemetlenséget a tengerimalacnak. Kísérjük figyelemmel a kérdéses fog növekedését, míg vissza nem nyeri eredeti hosszát. Orvoshoz akkor forduljunk, ha a törött fog felülete csipkézett (esetleg szúrós sarka van), a szemben levő metszőfog ferde, a tengerimalac étvágytalan, nem rág megfelelően, gyulladást vagy fertőzést észlelünk. A C-vitamin hiánya jelentősen rontja az egészséges fogak kialakulását, fejlődését, ezért a tengerimalac étrendje legyen C-vitaminban gazdag.
A tengerimalac száján és ajkán seb keletkezik? Legtöbbször savas gyümölcs (pl. alma), zöldség (pl. paradicsom) fogyasztása okozza. Egy időre szüntessük meg ennek adagolását, vagy térjünk át egy édesebb változatára, ez rendszerint megoldja a problémát.
|
Ha ez nem oldja meg a problémát, a sebet Betadine fertőtlenítővel naponta ecsetelnünk kell, mindezt addig, amíg teljesen be nem gyógyul, különben kiújulhat. A seb keletkezésének legtöbbször bakteriális (ritkábban gombás) fertőzés az oka, a tengerimalac szájával a rácsot, tálat, itatót stb. rágja, s emiatt megsérül, megfertőződik. |
Szemsérülés szénaszál vagy más ismeretlen tárgy által történhet. Ha szemébe fúródik, sosem szabad kirántani, óvatosan húzzuk ki. Ha erre képtelenek vagyunk, kérjük állatorvos segítségét. Egy idegen tárgy jelenléte igen könnyen felfedezhető akkor is, ha nem látjuk, hiszen ilyenkor a szem tejszerűnek tűnik. A sérülés állatorvos által könnyen kezelhető, ha azonnal kezelést kap. Kezeletlenül elfertőződik, így a tengerimalac számára végzetessé válhat.
Mint más állatfajnál, úgy tengerimalacnál is előfordul, hogy a szemhéj befelé fordul (entropion). Ilyenkor a szemhéj és/vagy a rajta lévő szőrszál a szaruhártyát és a kötőhártyát irritálja, a tengerimalac szeme könnyezik, szervezete így próbál meg védekezni a kellemetlen ingerrel szemben. Némelyik ezzel a problémával születik, s ha természetes úton nem oldódik meg, sebészi beavatkozásra szorul. Az újszülött vagy egészen fiatal kölyök szemhéját gyenge (orvos által ajánlott) szemkenőccsel bekenjük, s úgy masszírozzuk, hogy ezáltal az irritáló szemhéj (és/vagy a szőrszál) a megfelelő pozícióba kerüljön. Naponta 2-3 alkalommal, gyengéd, finom mozdulatokkal kell megtennünk. Ha ez egy idő után sem hozza meg a várva várt eredményt, a tengerimalac sebészi beavatkozásra szorul. Ne feledjük! A könnyezés egyéb betegség (meghűlés, gombás fertőzés, C-vitaminhiány stb.) tünete is lehet, ezért mindenképpen orvoshoz kell vinnünk!
Kölyök tengerimalacnál előfordulhat, hogy a szem a váladék mennyiségének szaporodása és beszáradása következtében beragad. A szemhéj vöröses színű lesz, ilyenkor az orrváladék szaporodása, fényérzékenység is tünetként jelentkezhet. Az ilyen (enzootikus jellegű) fertőzés csak egy bizonyos területen, csoporton belül jelenik meg, a Chlamydia psittaci kórokozó terjeszti, s inkább csak az 1-3 hetes kölyköket érintheti, ezért „újszülöttek kötőhártyagyulladásának” is nevezik. A kölyök legtöbbször spontán módon meggyógyul, erőteljesebb fertőzés esetén azonban ember számára készített, hagyományos szemcseppel kell kezelnünk. A Chlamydia psittaci a vírusok és baktériumok között átmenetet képező kórokozó. Felnőtt hím és nőstény egyedeknél leginkább a szaporítószerveket támadja, és direkt kontaktus által terjed (tengerimalac esetén az emberre nem bizonyult fertőzőnek).
A kötőhártyagyulladás a szem fehérjének a gyulladása, rendszerint a szem kissé megnagyobbodik, a váladék mennyiségének szaporodása és beszáradása következtében beragad. Különböző baktériumok, por (rossz minőségű alom), vagy egy rosszul sikerült vakarózás stb. okozhatják. A tengerimalacot minél hamarabb (!) orvoshoz kell vinnünk, hogy a megfelelő kezelést megkapja.
A könny a szem olajozására való (részben a portól, piszoktól is megtisztítja a szemet). A fölösleges könnyet az ún. könnycsatorna levezeti az orrüregbe. Ha valamilyen ok miatt ez eldugul, a könny kifelé távozik el. A lefolyó könny miatt a szem alatti rész állandóan nedves, a bőr itt vörössé válhat, s e részen akár a szőr is kihullhat.
Ha a tengerimalac szeme könnyes, vörös vagy tejszerű, forduljunk állatorvoshoz. A megfelelő és idejében történő kezelés akár a súlyosabb eseteknél is meglepően jó eredményt hozhat.
A zsírszem (fatty eye, pea eye) egy recesszíven öröklődő, genetikai betegség (beltenyészetben gyakrabban jelentkezik), ezért az ilyen tengerimalac szaporításra nem alkalmas.
|
A zsírszemnek különböző formái lehetségesek, általában nem fájdalmas, ha azonban nagyobb kiterjedésű, a malacka látását korlátozhatja. A kezelés sebészi beavatkozás által lehetséges, de a zsírszem enyhébb változatainál nem ajánlott (megfelelő gyógykezeléssel számos esetben javult, vagy teljesen visszahúzódott). |
Nagyobb, megnövekedett szövetlerakodás esetén a tengerimalac nem tudja behunyni a szemét, nem pisloghat, így a szem nem nedvesedik (emiatt nem is tisztul), s mindez fájdalmat okoz neki. Kiállításon a zsírszem kizáró ok!
Lásd: Pea-eye
Fontos: Mikor tisztálkodik, a tengerimalac szemében fehér váladék képződik. Ez nem betegség jele, hanem egy természetes folyamat, amely feltételezhetően a szem tisztántartására szolgál.
A tengerimalac gyakran vakarózik, a túl gyakori vakarózás és a megszokottnál nagyobb mennyiségben történő szőrhullás viszont jelezheti élősködők, gombák jelenlétét. További információk itt.
A farokcsont fölötti mirigy betegsége (ez csak hímnél jelentkezhet): a nemileg érett hím farokcsontja fölött egy nagyon kis területen zsírszerű, tapintásra kissé ragacsosnak tűnő váladék észlelhető, ez egy olyan szekrétum, amelyet egy kivezetőcsővel bíró mirigy (supracaudal gland) termel. Ha e zsírszerű váladék a szokásosnál jóval nagyobb területen észlelhető, ez a mirigy ideiglenes zavarára vezethető vissza (túlságosan erősen működik). Ilyenkor e területet érdemes a váladéktól megtisztítani (lemosni), mert nemcsak számunkra lehet kellemetlen (ha a tengerimalacot felvesszük), hanem akár baktériumok, más fertőzések kialakulásának is kedvezhet. A nagyobb területre kiterjedő szekrétumot kenjük be babaolajjal, s ha megpuhult, samponos meleg vízzel mossuk le, majd tiszta meleg vízzel öblítsük le (a meghűlés veszélye miatt a tengerimalac szőrét szárítsuk meg). Nagyon ritkán az is megtörténhet, hogy e kivezetőcső valamilyen ok miatt elzárul, ilyenkor a megrekedt váladék bomlásnak indulhat, és gyulladást okozhat. Ez esetben állatorvos által felírt antibiotikumos kenőccsel kell kenegetnünk, s az orvos utasításait követnünk.
A tengerimalac hátsó részénél két nyílás van, egyik a végbélnyílás (anus), amely gyűrűs izmokból áll és a bélsár ürítését szabályozza, a másik az ábrán látható végbélzacskó (perineal sac). Hímeknél e zacskó mélyén két mirigy található, ezek izgalmi állapotban kellemetlen szagú váladékot termelnek.
|
E nyílás a hímeknél a végbél 95 %-át teszi ki, s izgalmi állapotban kitűrődik (mint a csigánál a kitűrhető szarv), majd visszahúzódva akár idegen tárgyakat (forgácsot, fűszálat) is magával ránthat. Az almot gondosan válogassuk meg, sose tegyünk homokréteget vagy nem megfelelő almot a tengerimalac ketrecébe, mert ezek e kitűrhető zacskóba szorulhatnak, s akár különböző egészségi problémákat is okozhatnak. |
|
Habár a malac nem kedveli, hímeknél a végbélzacskót időnként ajánlott ellenőrizni, s ha szükségessé válik, egy kis vazelint, babaolajat, vagy egyéb síkosítót használva fültisztító pálcika segítségével kitisztítani. A kölyök tengerimalacok és a nőstények a felnőtt hímnél jóval kisebb végbélzacskóval rendelkeznek.
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
